A település története

A települést az elsõ okleveles források 1261-ben említik Tottarkan névalakban. Mezõtárkányként 1353-ból szerepel a korabeli iratokban. A XV. század végére a község az egri káptalan birtoka lett. A káptalan közbenjárására a település vásártartási jogot szerez, így mezõvárosi jelleget ölt, a rangot azonban sohasem kapta meg. A törökök 1552-ben elpusztították a falut, ami néhány év után újjá épült. 1563-ban Mezõtárkány népes Mezõ-Alsótárkány puszta volt, majd 1687-ben ismét elnéptelenedett, de 1701-re újra benépesült. Birtokosa ismét az egri káptalan lett, és az is maradt egészen a legújabb idõkig. 
 
Templom
 
Az 1771-es úrbérrendezés során a falu határait I. osztályúnak minõsítik. Ekkor is földmûvelõ népek lakják. 1773-ban új templom épült, mely ma is a hitélet központja. Védõszentje: Olajbafott Szent János. 1807-ben plébániaház is épült. 
 
A község elsõ pecsétje 1772-bõl való, mely a szántás jelenét ábrázolja: szántást végzõ földmûves egyik kezében ostor, másikban az ekeszarva látható, továbbá az eke, taliga, az elébe fogott két ökörrel, felettük csillag és e felírás: "mezõ Tarkan" felette ismét csillag. (Kép mellékelve):
 
Mezõtárkány pecsétje
 
"MEZOTARKAN" felette ismét csillag.
 
Szervezett oktatás a településen 1896-tól van. A századfordulón (1900) 3045 lakosa volt a falunak. Az itt élõk hitelszövetkezetbe tömörültek, önkéntes tûzoltó egylet és olvasó egylet szervezõdött. A lakosság fõ- foglalkozása a mezõgazdasági õstermelés. Néhány kereskedõ és iparos szolgálja a lakosság igényeit.
Az I. világháború után jelentõs változások következtek. 1930-ban a községet 3017 lélek lakta. A lakosság szín magyar volt, vallás szerint megosztva döntõen római katolikus, de volt református, evangélikus és izraelita is csekély számban.
A lakosság döntõen a mezõgazdaságból élt, a kisbirtokok voltak túlsúlyban. Az önálló gazdálkodás mellett jelentõs számban voltak a mezõgazdasági cselédek, illetve mezõgazdasági munkások. A szántókon fõleg búzát, kukoricát, árpát, rozsot, zabot, zöldtakarmányt, burgonyát, cukor- és takarmányrépát, dinnyét és sok hüvelyest termeltek. A község területe ekkor 6 800 kat. holdat tett ki.
 
/jold/images/statikus/templom.1.jpg
A II. világháború után a község újabb fejlõdésnek indult. A villamosítás után sorra épültek az új házak. Az általános iskolai oktatás mellett az 1940-es évek végén az óvodai ellátás is beindult. Az egészségügyi ellátást a helyi körorvos és két szülésznõ biztosította.
A mezõgazdasági termelésnek új keretet adtak az 1950-es évek elején létrejövõ termelõszövetkezeti csoportok, majd a nagyüzemi termelõszövetkezetek, mely utóbbiból még egy ma is mûködik a községben.
 
/jold/images/statikus/templom.2.jpg

A településen is létrejött új tanácsrendszerként a községi tanács, és fokozatosan kiépültek annak intézményei. A község státusza 1895 és 1950 között nagyközség, ezt követõen önálló tanácsú község volt a füzesabonyi járásban. Az 1990. évi önkormányzati választások óta – mint önálló települést – 10 tagú önkormányzati testület irányítja.

Mezõtárkány határából késõ bronzkori és szarmata kori jazig régészeti leletek kerültek elõ. Elsõ okleveles említése 1261-bõl származik Tottarkan névalakban. 1353-ban már a Mezõtárkány névalak létezett, 1423 -ban már Mezewtharkan alakban írják.
1273-ban Altárkány ötöd részét Chomodor Orbán vette meg. A földterülettel szomszédos birtokokat közvetlenül a király adta a káptalan két tagjának, Urus és Farkas kanonoknak. A meglévõ templomot a káptalani és a világi birtokosok közösen használták.
1323 és 1329 között Beéli Kene unokái elfoglalták Egyházastárkányt és Altárkányt, de késõbb abban egyeztek meg a káptalannal, hogy mindkét falu birtokából fele-fele arányban részesednek. 1339-ben az Aba nembeli Etel elcserélte tárkányi birtokrészét a káptalannal Szomolyáért. 1367-ben I. Lajos király altárkányi birtokrészt adományozott a káptalannak, amelyik ezután újabb és újabb birtokrészt szerzett. A XV. Század végér a község az egri káptalan birtoka lett. 1423-ban országos vásártartási jogot kapott.
A törökök 1552-ben elpusztították a falut, ami néhány év után újjáépült. 1563-ban Mezõ-Középtárkány népes, Mezõ-Alsótárkány puszta volt. A XVII. Század közepén Pograz Musztafa Bulyok basa, mint földesúr adott engedélyt a káptalannak a malom felépítésére. Mezõtárkány 1687-ben ismét elnéptelenedett, de 1701-re újranépesült.. Birtokosa ismét az egri káptalan lett és az is maradt egészen a legújabb idõkig.
A Debrecen – Füzesabony közötti vasútvonal 1891-tõl halad át a községen. A XIX.sz. végén egyesületek kezdték meg mûködésüket (Olvasó Egyesület, Önkéntes Tûzoltó Egyesület).
A XX. Sz. elsõ felében újabb 14 egyesületet jegyeztek be, többek között a  Népházat, a Levente Egyesületet, az Iparosok és Kereskedõk Körét, a Polgári Lövész Egyesületet, a Vöröskereszt Egyletet,, gazdaköröket.
Népességét 1715-ben 7 jobbágy és 5 zsellér család alkotta, ez a szám öt év múlva 27 jobbágy háztartására növekedett. Megélhetésüket az 1574 köblös szántó és a kaszás rét mûvelése biztosította. A község határa sokszor volt árvíznek kitéve.
1828-ban Tárkány néven ismerték: 2042 római katolikus és 6 görög keleti vallású lakos élt 292 lakóházban. A francia háborúk alatt a vármegye felkelõ lovascsapatának egyik állomáshelye volt. Az 1831. évi kolerajárvány alatt igen sokan pusztultak el a betegségben.
1900-ban 3045 lakosa volt 642 lakóházzal. 1930-ban a házainak száma 811, melyekbõl 567 épült vályogból. A községet ekkor 3017 lélek lakta. A lakosság színmagyar volt: vallás szerint megosztva római katolikus 2970, református 8, evangélikus 8 és izraelita 33 fõ. A közoktatást 5 tanító látta el a római katolikus elemi és a római katolikus továbbképzõ iskolában. A lakosság egészségügyi ellátását a helyben lakó körorvos és két szülésznõ végezte. A gyógyszertár a 6 km-re fekvõ volt.

A lakosság foglalkozás szerint megosztása:
Õstermelõ: 3560
Iparos – 235
Kereskedõ – 49
Közlekedési – 57
Közszolgálati – 47
Napszámos – 6
Nyugdíjas – 21
Házicseléd – 22
Egyéb foglalkozású 20 fõ volt.

Az õstermelõk közül önálló gazda 481, mezõgazdasági cseléd 157, mezõgazdasági munkás 1036 személy volt. A község területe 6800 kat. holdat tett ki, melybõl szántó 5689, kert 78, rét 180, legelõ 515, és terméketlen terület 337 kat. Hold volt. A 644 gazdaságon belül a kisbirtok volt túlsúlyban. A középbirtokok száma 3 volt, 896 kat. hold össz terjedelemmel. A szántókon fõleg búzát, valamint kukoricát, árpát, rozsot, zabot, zöldtakarmányt, burgonyát, cukor –és takarmányrépát, dinnyét és sok hüvelyest termeltek.

A Mezõtárkányi Hitelszövetkezet, az egy fiókos Mezõtárkányi Fogyasztási és Értékesítõ Szövetkezet, 6 szatócs, 7 marhakereskedõ, 3 takarmánykereskedõ és egy gyümölcskereskedõ bonyolították le a kereskedelmet. A kisipari üzemek száma 30 volt, köztük 5 kovács, 3 asztalos, 6 szabó, 3 cipész, 4 csizmadia, 1 borbély, 2 ács, 1 bádogos és egy kötélgyártó. Az egyházmegyei Takarékpénztár villamos hengermalma számított a legnagyobb üzemnek. Vásárokat, piacokat Füzesabonyban tartottak. Vasútállomás, távírda, posta helyben mûködött.

A mezõgazdasági termelés szövetkezetesítése után a faluban 18 különféle néven mûködött tszcs ill. tsz.

A XIX. Sz. elsõ felében nagyközség volt az egri járásban. Hozzátartozott a Fõkáptalani vízimalom és a Légrády –tanya. 1895 és 1950 között nagyközség, ezt követõen önálló tanácsú község volt a füzesabonyi járásban. 1984-tõl Füzesabony Járási Jogú Nagyközség irányítása alá tartozott 1989-ig.
Az önkormányzati választásokat 1990-ben és 1994-ben független polgármester – jelölt nyerte, 1994-ben pártoktól független képviselõ-testület élén.

 
Posted in Egyéb kategória

Leave a Reply